Hosszabb meseírói áramszünet – avagy anyaként mesélni

2014 januárjában megszületett kislányom, Anna. Őt két fiútestvér követte: Ákos (2015. június) és Gergő (2017. augusztus). Az életem gyökeresen megváltozott, és vele a mesék szerepe is. Eddig én írtam sajátot, most másokét olvastam nekik.

Jobban megismertem napjaink gyermekirodalmát. Bogyó és Babóca, Anna, Peti és Gergő, s a többiek ott sorakoztak a polcokon. Amikor pedig elfogyott a készletünk, a gyerekek biztattak, hogy mondjak saját “szájas mesét” (Anna kislányom elnevezése), amit együtt találtunk ki. Ők ötleteltek, mi legyen benne, én meg tálaltam nekik.

Sokszor kértek, hogy a hétköznapokban történt események szerepeljenek a mesében.

Mesés önfejlesztés

Ekkor jött a felismerés, hogy ha ezt hétköznapi helyzetekre ilyen jól lehet alkalmazni, ki kellene próbálni azt, hogy pozitív gondolatokat beleírva hogyan lehet fejleszteni a személyiségüket mesével.

Van egy kedvenc idézetem Bruno Bettelheimtől, ami így hangzik: “A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul a saját lelkében olvasni.” Ezt olvasva jött a felismerés, hogy nekem szülőként az a feladatom, hogy támogassam gyermekeim önmegismerésre irányuló kísérleteit a mesék ábécéskönyvének segítségével már nagyon kicsi koruktól kezdve. Hiszen az önfejlesztést nem lehet elég korán kezdeni.

Miben tudok neked segíteni?

Abban tudok neked segíteni, hogy blogbejegyzéseimet olvasva gondolkodjunk együtt a gyermekek személyiségfejlesztésének hatékony módjairól. Ezen felül konkrét példameséket, és hozzá kapcsolódó feladatokkal buzdítalak majd téged, és gyermekedet az első közös lépések megtételére az önfejlesztés mezején.